********* Welcome to International Project 64! The goal of International Project 64 is to preserve non-English Commodore 64 related documents in electronic text format that might otherwise cease to exist with the rapid advancement of computer technology and declining interest in 8-bit computers on the part of the general population. If you would like to help by converting C64 related hardcopy documents to electronic texts please contact the manager of International Project 64, Peter Karlsson, at pk@abc.se. Extensive efforts were made to preserve the contents of the original document. However, certain portions, such as diagrams, program listings, and indexes may have been either altered or sacrificed due to the limitations of plain vanilla text. Diagrams may have been eliminated where ASCII-art was not feasible. Program listings may be missing display codes where substitutions were not possible. Tables of contents and indexes may have been changed from page number references to section number references. Please accept our apologies for these limitations, alterations, and possible omissions. Document names are limited to the 8.3 file convention of DOS. The first characters of the file name are an abbreviation of the original document name and the language of the etext. The version number of the etext follows next. After that a letter may appear to indicate the particular source of the document. Finally, the document is given a .TXT extension. The author(s) of the original document and members of International Project 64 make no representations about the accuracy or suitability of this material for any purpose. This etext is provided "as-is". Please refer to the warranty of the original document, if any, that may included in this etext. No other warranties, express or implied, are made to you as to the etext or any medium it may be on. Neither the author(s) nor the members of International Project 64 will assume liability for damages either from the direct or indirect use of this etext or from the distribution of or modification to this etext. Therefore if you read this document or use the information herein you do so at your own risk. ********* The International Project 64 etext of the A Gonosz Herceg, converted to text by Adam Dohos . GHER_HU1.TXT, June 1998, etext #39. ********* [külsô borító:] A GONOSZ HERCEG Teljesen magyar nyelvű szöveges kalandjáték C-64 LEMEZ KÉZIKÖNYV [belsô borító: reklám] A GONOSZ HERCEG A program betöltése: LOAD"*",8,1 /RETURN/ RUN /RETURN/ FIGYELEM! A program CARTRIDGE nélkül töltendô! A játék joystick-kal nem irányítható! A program kezelése: A Gonosz Herceg teljesen magyar nyelvű, szöveges kalandjáték, melyet színvonalas képek illusztrálnak. A játék stílusa ötvözi magában a kaland- és szerepjáték elemeit. A programban nem kell szöveget begépelni, amely csak lassítaná és bonyolultabbá tenné a kezelést. A képernyô felépítése: +--------------------------+ | Szövegmezô | +--------------------------+ | A helyszínt ábrázoló kép | +--------------------------+ A program betöltése és az intró lefutása után kiválaszthatjuk a nekünk legszimpatikusabbak szereplôt, akivel azután nekivágunk a veszélyes kalandoknak. A szereplô kiválasztása után rögtön a játék közepébe csöppenünk. A szövegmezôben az adott helyszín leírása, illetve egyéb információk találhatók, illetve innen irányíthatjuk a játék cselekményét is. A szövegmezô alatt az adott helyszínt bemutató kép található. A megfelelô cselekedet kiválasztása a szövegmezôben látható lehetôségek mellett megjelenített számoknak megegyezô billentyűk megnyomásával lehetséges. A játék során a játékosok találhatnak különféle fegyvereket, páncélokat valamint egyéb tárgyakat, de nem mindegyik szereplô használhatja fel mindegyiket. Egyéb tárgyak /pl. ruhák, italok/ javíthatnak a kalandozók tulajdonságain, de ronthatnak is rajta. Megint más tárgyak szükségesek a játék végigjátszásához, ezeket egy almenü mutatja, hogy a birtokunkban vannak-e. Ebben az almenüben található az aktuális páncél és fegyver megnevezése is. Ezen kívűl az Életerô, a Sebzés, a Támadás, a Mágia, az Arany és a Gyógyital mennyisége is. Ez az almenü a "" billentyű megnyomásával hívható le. Az almenüben található pontok jelentése: Életerô: A kalandor egészségének állapotát jelöli. Ha sárga színű, akkor a maximumon van, a kalandornak nincsen semmi baja. Ha zöld, akkor a maximum fölött van, kalandorunk duzzad az erôtôl. Ha piros, akkor valamilyen sebesülést szerzett be hôsünk. Ha ez az érték 0 alá süllyed, akkor hôsünk meghal. Sebzés: Az az érték, amelytôl ellenfelünk tartósan sebesül ha csapásunk eltalálja. Támadás: Azt mutatja, mekkora a kalandozó harci tudása. Ez dönti el, hogy harcban ki találja el a másikat. Mágia: Megmutatja, hogy varázslatunk milyen hatású lesz. /01 - nem jön létre, 02 - egyszeres hatás, 03 - kétszeres... stb./ Az Arany a birtokunkban lévô aranypénzek összegét, míg a Gyógyital a gyógyitalok számát mutatja. Aranyért lehet fegyvereket, páncélokat, varázslatokat és egyéb tárgyakat vásárolni, illetve egy-két helyen fizetni. A gyógyitallal megcsappant Életerônket lehet regenerálni. Használata az almenüben lenyomott "SPACE" billentyűvel lehetséges. Egy gyógyital öt életerô-pontot gyógyít. Játék közben ha nincs választási lehetôség megadva, az "1"-es billentyűvel lehet tovább haladni. Az "F" billentyűk: "F1" - "HELP" Egy szöveget tölt a képernyôre, ami segíthet az adott helyszínen. Ennek elolvasása után bármelyik elôzôleg megadott billentyűvel tovább lehet lépni. "F3" - ůjraindítja a játékot. "F5" - "SAVE" A játék aktuális értékeit menti lemezre. "F7" - "LOAD" A kimentett állást tölti be. A harc: Ha ellenséges idegenekkel találkozunk, harcra kerül sor. Ezt a játék zenéjének megváltozása is jelzi. Ha harc következik, a "SPACE" billentyűvel tudunk továbblépni. Ekkor már nem lehet belépni a tulajdonságokat mutató almenübe, viszont az "F" billentyűk ekkor is használhatók. A csaták elején lehetôségünk van varázsolni egyet, mellyel ellenfelünket gyengíthetjük. /A varázslatokat lásd késôbb./ Ha a varázslat elhasználása után ellenfelünk még él, sor kerül a közelharcra. Ha sok találat ér és kevés erônk marad, lehetôségünk van menekülésre is. Azonban vigyázzunk, mert ellenfelünk ekkor is tud rajtunk sebesíteni. Harc után megkapjuk a tulajdonságokat jelzô almenüt, ahol lehetôségünk van a gyógyitalok használatára. /Ezt az almenüt harc közben is használhatjuk az összecsapások után, de ilyenkor ellenfelünk is gyógyul egy kicsit./ A Varázslatok: 1: Ellenfél gyengítése. Ez lerontja az ellenfél támadását, ezáltal könnyebb sebezhetôvé tenni. 2: Villámszórás. Erôsen lecsökkenti az ellenfél életerejét, könnyebben lehet végezni vele. 3: Démonhívás. Egy kisebbfajta démon jelenik meg, ami megtámadja az ellenfelet. 4: Tűzlabda lövése. Ezt akkor érdemes használni, ha egyszerre több ellenféllel állunk szemben. Ez ugyanis a többi varázslattól eltérôen nem csak egy adott ellenfélre hat, hanem egy egész csapatra. Hatása megegyezik a Villámszórással. Nem minden ellenfélre lehet varázsolni! Azt, hogy hatott-e a varázslat, a képernyôkeret felvillanásából tudhatjuk meg. Ha felvillant, sikerült a varázslatunk, ha nem villant fel, akkor nem sikerült. KňDOK: A program sorrendben kéri a kódokat! Három lehetôség van a beírásra, utána a program automatikusan törli az adott programrészt: A kódok sorrendben: EBABTAS - induláskor TMMKAKA - a kikötônél PTBNAEA - hegyekben ANAAA A - a varázsló tornyánál AMAUFAE - a tengernél a hadihajó legyôzésekor AMAHEOA - a mocsár után Ĺllástöltés után, mindig az adott pályához tartozó kódot kéri a program! "M" zene be/ki KÉSZěTETTÉK: KňD: Sándor István ZENE: Fodor Sándor GRAFIKA: Stefán Péter ÖTLET: Tábori Péter, Sándor István ěRTA: Tábori Péter, Sándor István Magyarországon kiadja és forgalmazza: OTHIS SOFTWARE BT. (c) 1993 OTHIS SOFTWARE. Minden jog levédve! A Program szerzôi jogvédelem alatt áll! Másolását a törvény tiltja! A programmal kapcsolatos véleményeket, illetve kérdéseket az alábbi címre kérjük: OTHIS SOFTWARE 2601 VĹC Pf.: 342 Hibás programot, illetve lemezt ingyenesen, postafordultával kicserélünk! A programhoz nagyon jó szórakozást kívánunk. OTHIS SOFTWARE és a SZERZşK A GONOSZ HERCEG I. Már egy hónapja, hogy az Istenek pokoli meleggel árasztották el a földet nem adván egy cseppnyi könyörületet s ezáltal egy kis esôt sem a rajta dolgozóknak. Annak ellenére, hogy BAUGUR városánal nagy forgalmú kikötôje és tengerpartja volt, a városfalon belül lakók sokmindent megadtak volna egy kiadós esôért. Nem így a kereskedôk, akik csak most érezték magukat elemükben, hogy az esô és a sár nem nehezíti munkájukat, lassú utazásaikon. Hiszen sem sár, sem szél nem hátráltatta ôket, s vígan vágtak neki olyan hosszú, de jobban jövedelmezô utaknak is, melyeket rosszabb idôben nem tudtak volna megtenni. Ĺldották hát ezt a meleg, poros száraz idôt, s széles mosoly jelent meg arcukon ha a busás bevételre gondoltak. ěgy volt ezzel az a nagydarab, hordóhasú, feketebôrű kereskedô is, akinek karavánja kibocsátásra várt a városkapunál. Miután az ôrök átvizsgálták a karavánt és felhúzták a város bejáratát ôrzô vasrostélyt a mintegy tizenöt igásállatból, hajtóból és lovasokból álló menet elindult távoli célja felé. A karavánokat mindig kísérték fegyveres zsoldosok, akik a kereskedôk szolgálatában álltak. Most is mintegy tíz lándzsás, bôrvértes lovas fogta közre a málhákat cipelôket. II. - Ez az! Nagyszerű! Gyertek csak! - örvendezett hangosan egy középkorú, cifra ruhát viselô férfi. Ruházata inkább hatalmat és gonoszságot sugárzott, mint cifraságot. Fekete inget, fekete nadrágot és fekete csizmát viselt. Mellénye sötétvörös, válláról csillogó ezüstszínű köntös lógott alá, melybe fekete és vörös mintákat, valamint ábrákat szôttek ismeretlen mesterek. Arcán sűrű, sötét bajuszt és szakállt viselt, haja gondosan simult fejbôréhez. Szája szarkasztikus mosolyra húzódott, ahogy az elôtte lévô asztal üvegében egy kereskedôkaraván tűnt fel. Elôl egy nagydarab hordóhasú feketebôrű ember lovagolt. - Ezek lesznek azok, - szólt a mellette álló botjára támaszkodó, szintén középkorú férfihoz. Amaz csak bólintott egyet, de nem szólt semmit. - Remélem, ezt is meg tudod csinálni, úgy mint a többit. Igaz? - Igen, uram - válaszolt mély basszushangján a kérdezett. - Akkor induljunk - csapta össze tenyerét, s a még mindig botjára támaszkodó férfi felé fordult. Az meglebbentette köntösét, s hangos pukkanás közepette a két férfi semmivé foszlott a levegôben, mintha soha nem járt volna senki abban a szobában. III. - Két óra múlva pihenôt tartunk. Szólj hátul, hogy ne maradjanak le, - vetette oda a mellette lovagoló fiúnak a karaván elején haladó feketebôrű kereskedô. Az minden szó nélkül megfordította lovát, majd elvágtatott a karaván porba veszô vége felé. - Ha így haladunk, három nap múlva célnál leszünk. Remélem, dúsgazdagon térek haza, morfondírozott magában a feketebôrű, s szeme elôtt felrémlett otthon hagyott szeretteinek arca, s néhány éjszaka ifjú feleségével. Éppen ezeken gondolkozott, mikor egy kéz lökte hátba, hogy a kantárszárba kellett kapaszkodnia, nehogy leessen lováról. - Uram! Oda nézzen!, - mutatott a távolba egy borostás bôrvértes katona. - Valakik erre tartanak! Mintegy két mérföldnyire az úton valami ezüstösen megcsillant az út porában, s egyenesen a karaván felé tartott. Öt perc múlva már kivehetô volt, hogy egy kis csapat - mintegy tíz-tizenöt fô - közeledik feléjük. - Nem tudom, kik lehetnek, azért legyetek készenlétben. - Szólt oda a katonáknak a kereskedô. Mintegy háromszáz méter volt már csak a karaván és a kis csoport között, mikor a csoportból két alak vált ki és lehúzódtak az út szélére. A többiek folytatták útjukat a karaván felé. - Valami itt nem tetszik nekem, - morgott a kereskedô, aztán hirtelen hátrafordult, s teli torokból elkezdett ordítani. - Katonák ide! Hajcsárok, állítsátok meg az állatokat és tereljétek egy csoportba ôket. Siessetek! Mindenki tudta, hogy mit kell csinálni, hiszen nem ez volt az elsô fegyveres összecsapás, amiben részt vettek. Csakhogy ezúttal elkéstek. A feléjük vágtató kis csapatot ugyanis egy közepes nagyságú vörösen lüktetô golyó alakú valami elôzte meg, s csapódott az összetömörülô zsoldosok közé. Amikor a levegôben süvítô golyó a földbe csapódott, hatalmas dörrenés hallatszott, s a közelben lévô katonák szanaszét repültek. A robbanás után négy katona nem kelt fel többé. A többiek szédültek ugyan egy kissé, de megróbáltak csatarendbe fejlôdni. Ekkor értek oda az ellenséges lovasok. Egyszerű bôrmellényt viseltek, kezükben görbe szablyát tartottak. Egyáltalán nem úgy néztek ki, mint a komoly fegyveresek. Mégis mikor összecsaptak a karavánt védô zsoldosokkal, azok egyet sem tudtak megsebesíteni. Olyan félelmetesen erôsek voltak, hogy a nyolc emberbôl álló kis csapat gond nélkül mészárolta le a karaván mintegy harminc emberét. Nem volt látványos csata, inkább gyors öldöklés. A karaván vezetôje még a tűzgolyó robbanásakor meghalt, így nem láthatta, hogy hűséges embereit lemészárolják. A csata nem tartott öt percnél tovább, s utána minden elcsendesedett. Ekkor az út oldalára húzódott két ember is elindult a csata színhelye felé. Mikor odaértek, a harcosok már a lovakra felkötött málhákat nézték át. - Uram, parancsodhoz híven ezt az egy kurafit életben hagytuk. - Ezzel egy az ijedtségtôl remegô fiatal fiút lökött az ezüstszínű köpenyt viselô középkorú férfi lova elé. A fiú a félelemtôl még beszélni is elfelejtett, s csak szomorúan nézett maga elé. - Nem azért hagytalak életben, mert könyörületes vagyok, - mennydörögte a férfi. - Hanem mert szükségem van egy szemtanúra, aki majd elmondja a város elöljáróinak, mi is történt itt! Mondd el a városban, hogy Kusbar Herceg nem kegyelmez senkinek, s fôleg nem a gazdag kereskedôknek! Értetted!? - kérdezte a holtravált fiútól, aki csak bólogatni tudott. - Indulás! - adta ki a parancsot katonáinak, majd megsarkantyúzta lovát és magára hagyta a még mindig porban térdeplô ifjút. Tíz perc múlva a nemrég lezajlott csatára csak a porban heverô hullák és a felettük keringô dögevôk emlékeztettek. IV. - Hát így történt, nagyuraim, - fejezte be mondókáját az átéltektôl még mindig remegô fiú. Egy nagy díszes terem közepén térdepelt, egy hosszú, fekete bársonnyal letakart asztal elôtt. Az asztal mögött díszesen faragott székeken öreg elôkelôségek ültek. şk voltak Baugur város elöljárói. şk irányították a város kereskedelmi, polgári és katonai életét. Most egy kivételével mind a tizenketten a helyükön ültek, s bosszús arccal hallgatták az elôttük térdeplô elôadását. Miután az elhallgatott, mély csend ülte meg a termet. - Tehát Kusbar Herceg ütött rajta a karavánon? - törte meg a csendet a legidôsebb férfi. Hosszú, fehér szakáll és bajusz keretezte arcát. Ez ebben a hónapban már a negyedik ilyen eset. A negyedik karavánunkat veszítjük el, s általa szorgos kereskedônket! Uraim! Ez így nem mehet tovább! Döntenünk kell, mitávôk legyünk? Kérem, ha valamelyikôjüknek javaslata van, az most tegye meg. A fiú elmehet! - Az ajtónál álló ôrök a térdeplô fiúhoz léptek, felsegítették és kivezették a terembôl. Az asztal egyik végénél ülô idôsebb férfi most felállt, s hátratett kézzel elkezdett sétálgatni a teremben. - Nem adhatunk minden kereskedô mellé több katonát, mert akkor nem maradna senki, aki támadás esetén megvédené a várost. De az sem lehet, hogy ez az ördögi Kusbar az összes karavánunkat kirabolja, embereinket pedig lemészárolja. Valamint az életben hagyottak elmondás alapján harcosai jóformán legyôzhetetlenek. Egyszerűen tanácstalan vagyok. - gondolkodott hangosan. - Indítsunk hadjáratot ellene. Egy jól szervezett hirtelen támadással meglephetjük, - javasolta az asztalnál ülô másik elöljáró. - Ugyan, ez nem lenne megoldás. A városnak egyszerűen nincs annyi katonája, amivel egy ilyen magyszabású hadműveletet meg tudnánk valósítani. - Kérjünk segítséget a környezô városokból. - Ez sem a legjobb megoldás lenne. A többi város örül, hogy most legalább megtörheti kereskedelmi hegemóniánkat. Ha adnának is segítséget, hatalmas árat kérnének érte. - Nekem lenne egy javaslatom. - Szólalt meg egy pápaszemet viselô, fekete hajú, markáns arcú férfi. - Mivel mind emberileg, mind anyagilag elég véges a megengedhetô keretünk, béreljünk fel idegen kalandozókat, s végezzenek azok a Herceggel helyettünk. ěgy aranyat, embereket és idôt is megspórolunk. - Már csak vállalkozókat kellene találnunk, - szólt közbe epésen a még mindig sétáló férfi. - A meghirdetett jutalom nagysága vonzani fogja a különféle vállalkozó idegeneket. - Ez nagyszerű ötletnek hangzik, - lelkendezett a legöregebb bölcs. - Kapitány! - hívta magához a terem ajtajánál álló katonát. - Küldjön szét követeket mind a négy égtáj felé. Terjesszék el, hogy vállalkozókat keresünk egy nem mindennapi kalandra. A jutalom egy ládányi arany. - Igen, Uram! - csapta össze bokáit a katona, majd megfordult és elhagyta a termet. - Most már csak várnunk kell... V. - Mindig tudtam, hogy a varázslók furcsa szerzetek. Hogy a bele forduljon ki! - morgott magában egy középkorú, ápolatlan férfi. Egyszerű ruházatot hordott, lábán vastag bôrcsizmát, hozzá bô bôrnadrágot. Felsôtestét csak egy szakadt bôszabású ing takarta. Az ing szakadásaiból elôvillantak hatalmas izmai. Hátán üres bôrtok csüngött, a belevaló pallos hiányzott. Övébôl két vékonypengéjű tôr markolata meredt elô. Ettôl eltekintve teljesen fegyvertelen volt. Éppen egy kisebb patakon készült átkelni, amiben kissé akadályozta összekötözött keze. Valamint az a tény, hogy a patak másik oldalán egy hat fôbôl álló csoport várt rá. De, hogy amúgy is szorult helyzete még rosszabb legyen, a háta mögött a távolban most tűntek fel az ôt üldözô lovasok. - Az egész világ összefogott ellenem! - bosszankodott magában, miközben fogaival a kezét béklyóban tartó köteleket marcangolta. Közben a másik parton álló kis csapat elkezdett átgázolni a patakon, hogy minél hamarabb leszámolhassanak az idegen barbárral. Már csak pár méter választotta el egymástól ôket, mikor sikerült fogaival szétmarcangolni kezén a köteleit. ěgy, hogy kezei szabadon voltak, méltó ellenfele lett az idôközben rátámadó, kezükben egyenes karddal hadonászó harcosoknak. Az elsô rátámadó ellenséget hatalmas pörölyszerű öklével küldte a másvilágra, úgy, hogy egy ütéssel eltörte ellenfele orrcsontját. Aztán villámgyorsan kihúzta övébôl két vékonypengéjű törét, s most már azokkal osztotta pontos, halált érô szúrásait és vágásait. Mire a rá rontó idegenek észbekaptak, már három közülük holtan terült el a földön. A megmaradt három harcos most más taktikát alkalmazott. Megpróbálták körülvenni ôt, és ha szemtôl-szembe nem sikerült, hát hátulról próbálták leteríteni. Azonban emberükre akadtak, s mikor az egyik fickó elölrôl, a másik egyidôben hátulról támadott rá, a barbár egy ügyes mozdulattal az elölrôl támadó felé lépett, és villámgyorsan megragadta annak fegyverfogó karját, majd maga elé rántotta. A hátulról támadó már nem tudta lefékezni magát, s leengedett karddal egyenesen a társa kardjába futott. Hörögve roskadt le, s a kard, melybe belfutott, véresen állt ki hasából... Eközben az eddig maga elôtt tartott harcossal a barbár tôre végzett. Az eseményeket eddig bambán nézô utolsó idegen hangos ordítással rontott rá a barbár harcosra. Az félrelépett a roham elôl, majd elegánsan hátbaszúrta a még mindig ordibáló fickót. Az még egy utolsót sikítva adta ki lelkét. Eközben a lovasok is egyre közeledtek, s a barbár harcosnak, akit egyébként Solmarnak hívtak, nem maradt más esélye, mint a patak másik partjától mintegy száz méterre lévô erdôbe vesse magát. Feltéve, ha eléri. Mindenesetre ôrült rohanásba kezdett, s magasba csapott körülötte a víz, miközben átfutott a patakon. Még ötven méter. A másik partról már hallani lehetett a lovak dobogását. Még húsz. A lovasok most érték el a patakot. A lovak könnyedén vették az akadályt, nem jelentett nekik gondot átkelni a patakon. Már a másik parton jártak, mikor Solmar elérte az erdôt, s eltűnt a szemük elôl. Mivel már közeledett a szürkület, nem sok esélyük lett volna megtalálni az üldözöttet. - Légy átkozott, te nyomorult barbár! Jól jegyezd meg, amit most mondok! Soha többé ne merj a szemem elé kerülni, mert akkor nem kegyelmezek! Tűnj el Kyrandiából örökre, s jegyezd meg, így jár az, aki titkon beleolvas egy mágus varázskönyvébe! - ordította az elôl lovagoló férfi, miközben megállította hátasát. A mögötte haladók is megállították lovaikat, s bosszúsan meredtek az erdôre, melyben szökött foglyuk pár pillanattal ezelôtt eltűnt. VI. - A fene, aki megeszi! - mérgelôdött Solmar. - Miért kell nekem ilyen kíváncsinak lennem?! Ahogy egyre beljebb járt az erdôben, úgy gondolt vissza az elmúlt napok eseményeire. Egy nagytudású, kedves, engedékeny varázsló szolgálatában állt, egészen addig, amíg nem lett túl kiváncsi és vakmerô. Városról városra utaztak, s ô egyfajta testôri szerepet töltött be a mágus oldalán. A varázsló még azt is megengedte, hogy néha utánavigye a varázskönyvét, ami tudvalevôleg a varázsló legnagyobb és legféltettebb kincse. Amikor azonban ki akarta nyitni a könyvet, gazdája erélyesen ráparancsolt - ha sokáig akar élnim, ilyet ne tegyen. A kíváncsisága azonban nagyobb úr volt, mint óvatossága, s amikor egyik este egy pár percre egyedül maradt a varázskönyvvel, óvatosan belepillantott. Abban a pillanatban, amikor a könyv kinyílt, pár azon az oldalon lévô varázslat beleröppent egyenesen a fejébe. Ijedten csukta be a különleges könyvet. Amikor gazdája visszatért, azonnal megérezte a mágia közelségét. Rövid meditálás után gyilkos szemekkel meredt Solmarra. - Mondtam, hogy ne nyisd ki, Te ostoba barbár! - mennydörögte, s kezébôl pókháló vékonyságú, de szakíthatatlan anyag tekeredett a megrémült barbár testére, s úgy összekötözte, hogy mozdulni sem tudott. Majd szólt katonáinak, akik miután a varázsfonal hatása elmúlt, megkötözték kezét és elvezették. Másnap este a mágus megpróbálta agyából kiszívni azokat a szavakat, melyek a könyvbôl az agyába szöktek. Minden kísérlete kudarcot vallott. Végül, amikor a varázsló eltávozott a szobából, és ş egyedül maradt, sikerült megszöknie és egérutat nyernie. Egészen idáig nem üldözte senki, de aztán rátaláltak. S most egyedül bolyong ebben az erdôben. A varázsigéket még mindig az agyában érezte, de használni nem tudta ôket. Ahogy így gondolkozott, egy széles szekérjárta útra tévedt, mely az erdôn vezetett át. Mivel vesztenivalója nem volt, elindult az úton észak felé. VII. Már vagy öt napja haladt ismeretlen célja felé, miközben az út kiszélesedett, elágazott, s ş találomra választotta ki az irányt, merre haladjon. Az ötödik napon, mikor a nap éppen lenyugodni készült, a távolban sötét tömeget vett észre. Kis idô múlva jól kivehetô volt a várost védô falak alakja, s egy nagy kapu, melyhez az út egyenesen odavezetett. - Talán itt szerencsém lesz! - gondolta magában, s megszaporázta lépteit. A kapunál két ôr tartóztatta fel: - Isten hozott, idegen! Reméljük, nem rossz szándék vezérelt ide Baugur városába! Ha be akarsz lépni kapunkon, három aranyat kell fizetned! - tartotta markát az egyik ôr. Solmar morogva számolta le a három aranyat, majd szó nélkül indult meg a város fôkapuján az elsô fogadó felé. VIII. A férfi talán ötvenéves lehetett, arcát fényesre festette a kandallóban égô tűz. Nem volt még öreg, arcát mégis mély ráncok barázdálták, s barna szakálla gondozatlanul csüngött le álláról. Üres tekintettel figyelte, amint a lángok belekapnak az újonnan tűzre vetett fahasábba. Ruházata nem volt elegáns, mégis nagy tudásról és élettapasztalatról árulkodott. Lábán finom bôrbôl készült lábbelit viselt, hosszú, szűk, sötétbarna posztónadrággal, felsôtestén barna inget és fekete rövid mellényt hordott. Válláról egy vörös színű köntös lógott le egészen a földig. Kezét ölében nyugtatta. Pár percig még nézte a lobogó tüzet, majd komótosan felkelt, hatalmas trónszerű székébôl. A szoba egyetlen ajtajához lépett, kinyitotta, majd visszanézve a parázsló tűzre, elhagyta a szobát. Felnyergelt lova már várta ôt, s boldog nyihogással adta tudtul gazdájának örömét. Tíz perc múlva már csak a messzeségben gomolygó porfelhô adta hírül, hol is jár most ló és lovasa. IX. - Égessük meg máglyán! - Akasszuk fel! - Folytsuk vízbe! - Négyeljük fel! Mintegy százötven ember gyűlt össze a falu fôterén, s adtak jobbnál-jobb ötleteket a falu fôbírájának arra a kérdésére, hogy mit csináljanak avval a fiatal nôvel, aki egy vastag karóhoz volt kikötve. Az mérgesen nézett a bekiabálókra. Nem tudta, mitévô legyen. Varázstudományával könnyedén el tudta volna szakítani köteleit, azonban arra, hogy a tömegen is keresztülverekedje magát, minden ereje kevés volt. Nem tehetett mást, várt. Várt a megfelelô alkalomra, amikor már csak kevesen lesznek körülötte és jó lehetôsége lesz a szökésre. - Talis, te átkozott boszorkány! - átkozta ôt a mellette álló férfi, aki egyben a falu fôbírája is volt. - Miért pont itt kellett ördögi varázslataid művelned? Hát nem szenvedtünk már eleget? Te hoztad ránk a rontást, hát vidd is el tôlünk! Lásd, hogy nem vagyunk barbárok, mint Te, ezért szabadon engedünk, de a falut azonnal el kell hagynod! Ha visszajössz, vagy itt maradsz, akárki büntetlenül megölhet! Ha azonban úgy döntesz, hogy elmész, a falu határáig senki sem fog bántani! Mondd hát döntésed! - Elmegyek! - válaszolta csodálkozva Talis. Nem értette, miért nem ölik meg, vagy legalább próbálják megölni. - Jól van, vágjátok el köteleit - rendelkezett a fôbíró. Miután kiszabadult, a tömeg csendesen morgolódva a tér szélére húzódott és Talis kicsit félve elindult a faluból kivezetô úton, arra gondolva, hogy minél hamarabb maga mögött tudja ezt az átkozott helyet. X. - Ez lesz az az út - morfondírozott magában lóháton ülve egy szakállas, vörös köpenyes férfi. ş volt Magnus, a varázsló. A megfelelô irányba fordította lovát, majd lassú ügetéssel elindult kiválasztott célja felé. XI. Talis már vagy két hete bolyongott a számára ismeretlen vidéken, mikor egy város tűnt fel szemei elôtt a távolban. Sietôsebbre vette lépteit, s egy kis idô múlva már a város, - melyrôl mint késôbb megtudta, Baugurnak hívnak - fôutcáját rótta. XII. - Fogadós, hozz még egy sört! - kiabálta a kissé már részeg barbár harcos. Jelentôs mennyiségű sör lehetett mér bendôjében, legalábbis az elôtte lévô üres korsók errôl tanúskodtak. A fogadós újabb teli korsót tett az asztalra. Solmar egy aranyat vetett felé, amit a fogadós fürgén elkapott és zsebébe rejtette. De nem ment el az asztaltól. - Uram - szólalt meg. - Lenne egy ajánlatom számodra. Solmar ködös tekintettel meredt a fogadósra, aki eközben leült az asztal másik oldalához. - Mit akarsz? - morogta durván. A fogadós azonban mintha meg sem hallotta volna a kérdést, zavartalanul folytatta mondókáját. - Olyan hírek keringenek a városban, miszerint önkénteseket keresnek egy nem mindennapi kalandra. A felajánlott jutalom állítólag minden képzeletet felülmúl. Egy hatalmas láda tele arannyal és drágakövekkel. A városházán kell jelentkezni, s ott dôl el, hogy kit választanak e veszélyes küldetésre. - Hol van az a híres városháza? - kérdezte flegmán Solmar. - Jer velem, odavezetlek. Ezzel mindketten felálltak és elindultak a kijárat felé. Mikor elhagyták a fogadót, az egyik közeli asztalnál ülô fiatal nô is utánuk indult, s biztos távolból követte ôket. Talis volt a fiatal nô. XIII. - Uram! Bocsáss meg, hogy zavarlak, de fontos üzenetem van számodra, - hadarta egy fiatal fiú, miközben bocsánatkérôen nézett a teremben ülô férfiakra. Egy hosszú asztalnál tizenkét idôsebb férfi ült, fekete ruhában. A fiatal fiú a középen ülô legidôsebb elôkelôség elôtt térdelt. - Mondjad - szólalt meg az öreg. - Egy mágus beszélni akar veled. Arra vár, hogy beléphessen a terembe. - Jól van fiam. Küldd be ôt, ne várakoztassuk meg. Pár pillanat múlva egy szakállas, magas férfi lépett be. - Jónapot nagyuraim, s kérem bocsássák meg, hogy csak így hivatlanul magukra török. - Kezdte mély basszus hangon. - Nevem Magnus és varázslóként szolgálom a Jó Oldalt. Értesülést szereztem egy bizonyos Kusbar Herceg fosztogatásairól. Azért jöttem, hogy leszámolják vele, no meg a fényes jutalom is inspirált utamon. Ezzel elhallgatott és amilyen hirtelen jött úgy el is hagyta a termet. - Nos, uraim, - szólalt meg rövid csend után a legidôsebb férfi, - már van három önként jelentkezô a kalandra. Most már csak választanunk kell, kit bízzunk meg a feladat végrehajtásával... OTHIS SOFTWARE KLUB Mivel szeretnénk a programok árát a lehetô legolcsóbbá tenni, ezért létrehoztuk az Othis Software Klubot, mely jelentôs kedvezményeket biztosít tagjai számára. A Klubtagság feltétele: 1500 Ft tagsági díj befizetése, valamint a pénz feladását igazoló szelvény, illetve a Belépési Nyilatkozat megküldése címünkre. Szolgáltatásaink: - Az újonnan megjelenô játékainkról folyamatos és ingyenes tájékoztatás. - A postai úton megrendelt programok ĹFA költségét a Klub átvállalja. ěgy az ĹFA nélküli árat kell azokért fizetni. - A Klubtagságot igazoló kártyát négy napon belül megküldjük. - Klubunk tagjai, évente egy programot ingyenesen kapnak ajándékba /Választásuk szerint/. - A Klubtagság érvényességi ideje egy év. Az Othis Software Klub /ha most lépsz be/ - egy hónappal ingyen meghosszabbítja tagságodat. Aki 1993. December 31-ig belép a Klubba, annak Tagsági igazolványa nem 1994. December 31-ig, hanem 1995. Január 31-ig érvényes! Jelentezni az alábbi címen lehet: OTHIS SOFTWARE BT. 2601 VĹC Pf.: 342 A tagsági díjat is kérjük erre a címre küldeni. ----- >< ----- >< ----- >< ----- >< ----- >< ----- >< ----- >< -----><- Belépési nyilatkozat Név:.................... Dátum:.................... Cím:.................... Város:.................. Aláírás:.................. Ezennel belépek az OTHIS SOFTWARE KLUBBA. A tagsági díjat befizettem, s a tagsági feltételekkel egyetértek. /A befizetést igazoló csekkel ezt a nyilatkozatot is kérjük visszaküldeni/ Pár jótanács a programhoz - Solmar, a barbár harcos nem tud varázsolni. A varázslás minden energiáját elszívja, de nem jön létre. - Magnusnak, a varázslónak gyengéje a fegyveres harc, a varázslás jobban fekszik neki. - Talis, a boszorkány kis mértékben ért a varázsláshoz, és a fegyveres harchoz is. Igazi erôssége mégis inkább a varázslás. - Használjuk sokszor a "HELP" funkciót, mert igen sokat segít a játékban. - Mentsük el sokszor a játék állását, ne kelljen mindig elôlrôl kezdeni a játékot. - A játék csak egy állást tárol lemezen. Tehát egy kimentett állás töltésekor mindig az utolsónak elmentett értéket tölti be. - Gondolkozzunk mindig logikusan. - Végül, ha nem megy, akkor se adjuk fel a játékot. --------------------------------------------------------------------- Nyeremény akció Ha ezt a szelvényt kitöltve visszaküldöd, Super CD-lemezt nyerhetsz! Sorsolás 1993. December 31. A CD a legjobb AMIGA és C-64 játékok zenéjét tartalmazza!!!! /A nyertes nevét a Februári COV-ban és az 576KByte-ban közöljük./ Név:.................... Pontos cím, irányítószám: ........................... ********* End of the International Project 64 etext of A Gonosz Herceg. *********